Magamról
Magam úgy találkoztam először a mediációval, hogy válásom után a gyermekemmel való kapcsolattartás ügyében a hatóságok tanácstalanná, és eszköztelenné váltak, ekkor javasolták mediátor szolgáltatásának igénybevételét. Óriási reményekkel fordultam a mediátorhoz, és nagyon megnyugtató volt a pártatlanságával találkozni, a mediátor volt ugyanis az első szakember, aki tényleg a gyerekek érdekeit nézve fogott hozzá a békéltetéshez. Saját esetemben sajnos túl későn éltünk ezzel a lehetőséggel, a vita már egy olyan destrukciós fázisban volt, mely gyűlöletté fajult. A megkésett segítség időt adott az indulatoknak ahhoz, hogy már ne legyen meg mindkét félben a jobbítás szándéka. Ezt követően a környezetemben egyre több olyan válás előtt, után lévő párral, kamaszgyermekeivel teljes kudarcot megélt emberekkel találkoztam, akiknek éppen azzal tudtam segíteni, hogy megéltem ezeket a kapcsolati fázisokat, és örömömre sok esetben komoly támogatással átsegítettem őket azon a ponton, mely a gyermekeket, és a különélő szülők szeretetét beszippantó gyűlöletté változhatott volna. Saját eszköztelenségemre visszatekintve pedig elhatároztam, hogy sokéves gyermekvédelmi, pedagógusi, vezetői, és emberi tapasztalataimat is felhasználva mediátor leszek. Olyan mediátor, aki azt is felvállalja, hogy időben elmondja a feleknek azt, hogy számukra a mediáció nem a megfelelő segítségi mód, azonban coach-ként segítséget nyújthatok az élethelyzetének elfogadásához, és megküzdési technikáinak fejlesztéséhez, valamint önreflektív életvezetéséhez.
Coach szakemberré vezetők válnak, akiknek saját vezetői tudásuk, tapasztalatuk, vagy a tudásuk és személyes tapasztalatuk ellentétének megtapasztalása során önreflektivitásuk olyan megéléseket okoz, melynek tanúságait levonva újabb tudás áll rendelkezésre ahhoz, hogy más vezetők segítőivé legyenek. A coach kifejezés használata a magyar kocsi szavunkból ered, és a kocsit hajtó személyt jelöli, aki irányban tart. A coach a vezető lelki trénere. Hajlamosak vagyunk csodatévő technikák, praktikák után kutatni, amikről azt gondoljuk, hogy sematizált elsajátításukkal automatikusan a sikerhez jutunk el. De mi is a siker? Népszerűség, Eredményeség, vagy gazdasági profit? Esetleg a sokféle, ránkbízott ember elégedettsége? Erre a kérdésre egyszer minden vezetőnek válaszolnia kell. Azelőtt, hogy az automatizmusaink áldozatává válnánk, mielőtt kiégnénk, mielőtt kudarcot vallunk, vagy elveszítjük a lelkesedésünket, ami nem csak pályán, hanem szolgálatban tart bennünket. A vezető sikeressége mindig a lelki alkatán múlik, pontosabban az állhatatosságán. A coach az önmagunk rejtett értékeinek feltárásában, a higgadt, értékek mentén meghozott döntések meghozatalához szükséges tükör megmutatásában segít, melynek biztosítéka a nyugodt, és tiszta személyes lelkiismeret.
Véghelyi Péterné
(Körmendi Viktória)
coach és mediátor
Szakmai tapasztalataim
Öt diplomás szakember vagyok (óvodapedagógus; szociálpedagógus családpedagógus specializációval; okleveles szociálpolitikus; teológus; hittanár-nevelőtanár), mediátor, coach. Jelenleg a pécsi Doktori Iskola Neveléstudományi Intézete Oktatástörténeti Programjában negyedéves phd. hallgató vagyok, a disszertációmban az eddigi pedagógiai, és szociális tapasztalataimat dolgozom fel neveléstudományi értekezésként. Kutatási területem: A tanulás és tekintély: a tekintély ismeretelméleti szerepe a személy fogalmának kialakulásával összefüggésben. Kutatásaim a digitális gondolatközösségek gondolkodást befolyásoló hatásait vizsgálják, a dititális oktatási platformokon történő értékközvetítés formáit elemezve. Tanulmányaim, kutatási eredményeim a nyelvmegorzes.hu honlapon is elérhetők. A posztgraduális mediátor BA-képzésben részt vevő hallgatóknak terepgyakorlati szakmai koordinátori tevékenységet biztosítok, szakdolgozati konzultációkban külsős szakmai konzulensi szerepet vállalok.
A valódi, mások megsegítéséhez elengedhetetlen tapasztalatokat azonban leginkább az élet iskolájában szereztem, ahova a diplomák csak útlevélként, vagy hosszabb-rövidebb ideig érvényes vízumként szolgáltak. Jelenleg idősotthonban terápiás munkatársként dolgozok, és saját vállalkozásomon belül a fenti tevékenységeim mellett nyelvi lektorálással, és vezetői tanácsadással foglalkozom, valamint újságírói tevékenységet végzek. Szerkesztője vagyok az Angyalkürt hetilapnak, és rovatírója a Megszólalok Művészeti Magazinnak. Közel két évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezem a szociális, gyermekvédelmi területen megélt, családokkal végzett munka teréről. Felsővezetőként komoly emberismeretre tettem szert, legtöbbször a saját bőrömön érezve az emberi kapcsolatok erejét, és sérülékenységét egyaránt. Pedagógusként mindegyik korosztállyal volt lehetőségem dolgozni már, elkötelezett vagyok a gyerekek irányába, jól ismerem az egyes korosztályok igényeit. Saját gyermekemmel megélt, a válásom során általam is okozott megsebbzettsége miatt – egyéni felelősségemet kutatva – kiemelten a kamaszokkal kezdtem el foglalkozni; rendszeresen táboroztatok gyerekeket, és közösségvezetésben is részt veszek a Legati Caritatis egyesület ügyvezetőjeként. Jól ismerem az idős emberek gondolkodását is, csodálom értékrendjüket, és megtalálom velük is a hangot. Többéves vezetői tapasztalatomból önreflektív személlyé váltam, tudatosan keresem a jobbá, emberségesebbé válás lehetőségét, és coach-ként is ebben szeretnék vezetőknek, dolgozói csapatoknak segíteni. Megtapasztaltam vezetői sikereket, jó csapatmunkát, de vezetői kudarcaim, hibáim is neveltek. Erősségem, hogy ezekből a kudarcokból is lelki többletet tudtam szerezni, és munkám során is az vezérel, hogy a hozzám bizalommal forduló embereknek is az önbecsülés helyreállításában segíthessek. Hitem megtörhetetlen, a végsőkig hiszek a változás, és a változtathatóság erejében, melyhez sokat segít saját emberi képességeim végességének ismerete és elfogadása.